(tan)évenként
2016/2017
2015/2016
2014/2015
2012/2013
2011/2012
2010/2011
2009/2010
2007
2006
2005
2004
2003
2002
A fotógalériát a bárkára kattintva éred el. Köszönet a fotósoknak a remek képekért!
A Nagykovácsi Helyi Regnum Marianum (NRM) története egészen a ’80-as évek második feléig nyúlik vissza. Ekkor költözött ugyanis a faluba több, regnumi gyökerekkel rendelkező család, akik a családalapítás és az otthonteremtés mellett fontosnak tartották az elnéptelenedett templom fiatalokkal való megtöltését, és regnumi mintára kis közösségek építését. A ’90-es évek derekától egyre bővültek a közösségek: Zergék, Bocsok, Sasok, majd a Kenguruk és a Zsiráfok is hétről hétre találkoztak, kirándulni jártak, lelkigyakorlatokon vettek részt, és persze nyári táborokba mentek.
A Regnumhoz való csatlakozásra 2000-ig kellett várnunk, de abban az évben augusztus 23-án hivatalosan is helyi Regnummá váltunk, és azóta is hagyományosan minden év október első vasárnapján egy közös szentmisével ünnepelünk, és emlékezünk az évfordulóra.
Azóta több mint 15 év telt el. Népeink száma 23-ra emelkedett – ebből ~20 közösség a mai napig aktívnak tekinthető. Közösségbe járó tagjaink száma 250 fő fölé duzzadt – ez több, mint 100 regnumi családot jelent Nagykovácsiban.
Életünk a faluban szorosan kapcsolódik a plébániához. A Caritasnak segítünk Húsvétkor és Karácsonykor a rászorulók számára készített ajándékcsomagok kiosztásában, csapataink ministrálnak a 10 órás szentmiséken, az adventi rorátékon, készülnek a nagycsütörtöki virrasztásra, karácsonyi pásztorjátékra. Taizéi imaórákat szervezünk, részt veszünk a plébániai farsangon, és a hagyományos évzáró juniálison is. Ezeken kívül minden évben van egy NRM nap, ahol általában egy nagy közös sportolásra, kirándulásra, esetleg akadályversenyre gyűlik össze a helyi Regnum színe-java.
A nagykovácsi vezetők közössége (Vízicsikók) helyi gyűléseken találkozik (általában egy évben 4 alkalommal), ezen kívül „ősi” hagyomány a tavaszi Vízicsikó Túra is. Ez a mi vezetői hétvégénk, ahol valóban jut idő testi-lelki töltődésre, játékra, kirándulásra, és zárásként az elmaradhatatlan ünnepi vacsorára.