Együtt az úton – ljubljanai taizéi találkozó

A fotókért köszönet Kapitány Ágostonnak.

“Vajon nem egymás testvérei-e a keresztények, akik közösségben vannak egymással, és ha ez a közösség nem is tökéletes, mégis nagyon élő és valóságos? Vajon nem Krisztus hív-e minket és nyit utat előttünk, hogy útitársként vele és mindazokkal együtt haladjunk, akik a társadalom perifériájára szorultak?” részlet az “Együtt az úton” levélből

bibliai jeleneteken alapuló képek

Karácsony már épphogy elmúlt, és se aranyat, se tömjént, se mirhát nem vittünk a jászolban született Jézus elé. De azt a vágyat annál inkább, hogy szeretnénk együtt odaállni mellé, napi háromszor időt tölteni vele, kis csoportban megosztani tapasztalatainkat meghallgatásról, úton levésről, Istennel és másokkal maradásról (Matthew testvér friss levele, az “Együtt az úton” alapján). Szerte Európából több ezer fiatal érkezett az új év előtt Ljubljanába, Szlovénia fővárosába, hogy a taizéi közösség, 48 plébánia és több mint 2000 vendéglátó együttes szervezésében pár napot itt töltsön, akik mind ajtajukat, mind szívüket megnyitották nekünk. Regnumi közösségünkből is többen részt vettünk a találkozón. Sokan a KIM által Budapestről indított busszal mentünk, de olyan is akadt, aki autóval utazott a helyszínre. Jó volt felismerni az ismerős arcokat a buszra várakozva, imán, workshopon vagy épp az étkezés előtti sorban állva.

Ljubljana festői városképe

Széttöredezett, megosztott társadalmunkban és megannyi háborúval, illetve természeti bajjal teli korunkban van egy lelkiség, ami meghallgatásra ösztönöz, ami táplálja a jövő megosztásának igényét, aminek fényénél a népek és nemzetek testvérisége nem utópia, hanem konkrét, kézzelfogható élet. Taizé hív és küld. Hadd égjen ez a soha ki nem alvó tűz! (Szilveszter éjszaka a nemzetek ünnepénél minden nép tagjai egy-egy játékkal, tánccal, kvízzel, énekkel, valami kis produkcióval készülnek. Tudósítónk jelenti, hogy Ježica kerületben a magyarok a “Mi vagyunk a Grund”-ot tűzték műsorra, és Gergő bevezetője után óriási lendülettel szállt be minden szlovén, lengyel, német, osztrák, francia, egyiptomi, horvát, ukrán és magyar a dalba. Itt leszünk.)

nemzetek ünnepe, magyar lovagok a tornán

esti ima a Stožice Arenaban

10 év után ez volt a második találkozóm és engem ezúttal nem a nemzetközi közeg és a velük való együtt imádkozás érintett meg, hanem a saját hazai közösségünk erősödése és a velük együtt töltött minőségi idő, amit itthon nehéz ilyen intenzitással megélni. Továbbá a szlovénok vendégszeretete az, amit magammal hoztam; az, ahogy rögtön családtaggá váltunk a fogadó családunkban.

Császár Vera


teaszünet a vendéglátó plébánián

Először voltam taizéi találkozón, így nem egészen tudtam, hogy mire számítsak. Vártam, hogy értékes gondolatokkal gazdagodva fogok hazajönni, de rá kellett jöjjek, hogy Taizének nem ezek az erősségei, hanem egyszerű, örök érvényű üzenetek, valamint az a békesség, aminek erősen ellen kellene állni, hogy ne ragadjon át az emberre.

Balázs Janez


nemzetek ünnepe, tánc

Hát én nagy Taizé-fan vagyok, így eléggé motoszkált bennem, hogy szeretnék menni erre a találkozóra. Ráadásul Ljubljana közel is van. Az ilyen szilveszteri találkozókon mindig csodálom, hogy nem közvetlenül a taizéi testvérek vendégei vagyunk, hanem igazából sok-sok plébánia fogad be minket. Valahogy elviszik nekik a taizéi vendégszeretetet, ami talán nem is taizéi, hanem inkább legszebb értelmében emberséges befogadó szeretet. És aztán ők ezzel fogadnak minket.

Taizé számomra mindig az Isten felé lépés lábnyomait jelenti. A közös imák, csend, énekek, az egymásra figyelés, a játék, szerintem mindegyik Isten közelébe vezető ösvények, ahol valahogy egymáshoz is közelebb kerülünk. És mindegy, hogy örömből, szomorúságból, haragból vagy fáradtságból indulok éppen, mindig érzem, hogy meg vagyok hívva a közös lépdelésre.

Nekem nagyon fontos ilyenkor, hogy a különböző országokból érkező embereket jobban meg lehet ismerni. Mi hatan Ljubljana külvárosában egy fiatal házaspárnál kaptunk szállást. Akár egy vicc is kezdődhetne így, hogy két szlovén, három lengyel, három magyar, egy hörcsög és egy nyuszi… de az egyik szabad szobájukban és a nappaliban pont elfértünk, és annyi szeretettel és figyelmes kíváncsisággal fogadtak, hogy szinte jobb volt mint itthon… Nagyon megszerettem rajtuk keresztül Szlovéniát és a szlovénokat.

Kapitány Ágoston